Majdnem muffin!:-)

Szóval az úgy volt, hogy megkérdeztem Csengét sütünk? Válasz; hát persze, Anyu!:-) Így már nem volt visszaút, ment a szekrényhez a kakaós dobozért! És bőszen mondta, majd segítek anyu, jó??? Napok óta anyu vagyok, nem tudom miért, de annyira tündérien mondja, mint azt is, hogy köszönöm szépen, anyu. Hát persze, anyu. Meg minden mondata után, anyu. És a sütés végén azt mondta, most jól elfáradtunk anyu, ugye????.)))
A vaníliás muffin nem a kutya szájából lett kiszedve!:-( Olyan szépen magasodott, majd pukkant egyet, és ez lett belőle.:-( Úgyhogy, tuti valamit elrontottam... Sejtem mit. Ezért még nem írom le a receptet.